valamit ki kéne találni erre a Karácsony dologra. narancsot szeretnék kezembe és illatos szobában felcsattanó kacajt. korcsolyázni fényes délutánon, és elgémberedő ujjakat melengetni forraltboros poharamon. képeskönyvet lapozhatnánk hárman, összebújva a kanapé sarkán és ráérősen tologatnánk körbe a kerekeken guruló zöld elefántot. a családomat akarom, az ünnepet, ami elszivárgott idén, miközben arra készültünk, hogy ünnepeljünk.

volt egy pillanat. a gyermek-csoda elkerekedő szemében visszaverődött a csillagszóró szikra és sóhaj szállt föl a kicsi szívből. és olyan tökéletesen voltunk szeretve, egymás által körülölelt boldog kupac.

karácsony van, hm.

nem lettem az enyészeté, csak felcseréltem boldog-kismama létemet, valami hektikus emancipunciéra, aki nem csak szerető feleség és tökéletes anya, de tanul-dolgozik-pályázatot nyer-és gondosan kerüli a szóismétléseket.

márciustól Róma, napló újra indul, addig is vigyázzatok magatokra!